A pszichológusok meglehetősen egységesen vallják, hogy a féltékenység gyökere két okra vezethető vissza: a kisajátításra és a kisebb értékűségi komplexusra. A kisajátítás esetében a partnerre vonatkozó birtoklási vágyról van szó, azaz úgy kezeli a személy a párját, mintha annak teste és lelke az ő tulajdona lenne. A kisebb értékűség esetén a személy alacsony önértékelése áll a féltékenység mögött, azaz bizonytalan önmagában és nem tudatos szinten egy gyermekies függőséget alakított ki párjával.
Normális és beteges féltékenység
Freud szerint a féltékenység akkor normális, ha tudatos szinten ellenőrizhető mértékű, és akkor jelenik meg, amikor egy harmadik személy a valóságban is fenyegeti a párkapcsolatot. Freud ebben a helyzetben a rivalizálást is hangsúlyozza; hozzá kell tenni továbbá, hogy a normális határok és a viselkedési normák kultúránként rendkívül eltérőek. Beteges féltékenység esetén nincs kiváltó helyzet, hanem a személy hozza azt folyamatosan létre. Alaptalan módon vádolja párját hűtlenséggel, folyton maga előtt látja azokat a jeleneteket, amikre a leginkább érzékeny, és belevetíti félelmeit a másik normális viselkedésébe vagy egyszerűen csak a körülményekbe (például késésekbe vagy ártalmatlan interakciókba). Az ilyen típusú, mindkét felet gyötrő féltékenység igen káros a párkapcsolatra nézve, amelyet le is rombolhat. Az egyén általában "viszi magával" féltékenységét a következő kapcsolatba, amelyben az intimitás és a bizalom mélyülésével ismét gyorsan megjelenik.
A féltékenység haszna
A normális féltékenység a kapcsolat megőrzéséhez is hozzájárul. Az úgynevezett evolúciós pszichológia szerint egészséges jelenség és adaptív értékkel rendelkezik, vagyis univerzális emberi viselkedésforma, amely okkal maradt fenn az emberi evolúció során. Olyan viselkedésformákat hoz létre, amelyek a kapcsolatot szorosabbá teszik, illetve elűzik a vetélytársakat (gondoljunk itt a rivalizálás pozitív vonatkozásaira). Azt sem szabad elfelejteni, hogy nemcsak párunkra tudunk féltékenyek lenni, hanem más személyekre, elvont dolgokra (például pozícióra) vagy konkrét tárgyakra is, amelyek számunkra fontosak és amelyeket egy másik személy ("betolakodó") fenyeget. Ezekben az esetekben az adott dolog megtartását, megvédést célozza a fenyegetett személy viselkedése és pozitív értelemben az erőfeszítések, a teljesítmény javulását is szolgálhatja.
Mire féltékeny a férfi?
A két nem részben eltérő módon féltékeny. A férfiak az evolúciós pszichológia szerint az érzelmi hűtlenséggel ellentétben inkább a szexuális hűtlenségre érzékenyebbek, mivel előfordulhat, hogy erőforrásaikat mások génjeinek fennmaradására, más férfiak utódjainak felnevelésére áldozzák fel. A kutatások ezt az érdekes elméletet jórészt alátámasztják, például képzeletbeli helyzetek esetében a szexuális hűtlenséget provokáló gondolatok intenzívebb élettani hatásokat váltottak ki belőlük, mint a nőkből.
Mire féltékeny a nő?
A nőre ezzel szemben az emocionális féltékenység jellemzőbb, mert ha a férfi ézelmileg kezd el máshoz kötődni, akkor "erőforrásait" más nőhöz viszi el, amivel viszont a nő génjeinek fennmaradását fenyegeti. A férfiakkal szemben a nők kevés számú utód létrehozására képesek, ezért sokkal nagyobb a tét egy-egy utód esetében. Ezek a fejtegetések spekulatívnak tűnhetnek, de nem szabad elfelejteni, hogy ösztönös szintű, a fajfenntartás szintjén megnyilvánuló, alapvető tendenciákról van szó. Az egyéni válaszok esetében ezek természetesen átíródhatnak.
Mihez kezdjünk vele?
A féltékenység normális esetben pozitív energiákat mozgósíthat, amelyekkel nem kell pszichológushoz fordulni. Figyelembe kell venni a partner viselkedését is, hiszen előfordulhat, hogy reálisan ad okot párjának a féltékenykedésre, amit esetleg fel sem ismer a maga jelentőségében. Ilyenkor már a rövid párkapcsolati tanácsadás (elsősorban pszichológusnál) is sokat fordíthat a párkapcsolat működésén. Fel kell azonban ismerni a patológiás (beteges) féltékenységet is, amely kapcsolatoktól függetlenül is visszatérő probléma, illetve intenzitása és gyakorisága mindkét fél számára kellemetlen. Általában elmondható, hogy akinek rendszeresen jelen van az életében a féltékenység érzése, annak érdemes megoldást keresnie erre. Bár a patológiás féltékenység annál nehezebben kezelhető probléma, minél inkább összefonódik tudattalan tényezőkkel és gyermekkori élményekkel. A szakértő pszichológus biztosan tud segíteni, hiszen számos terápiás módszer létezik.